"Éltél túl az Óperencián,
És soha nem féltél, míg jó voltál,
Lassan felnőttél, mégis mások döntik el,
Hogy úgy kell majd élned, ahogy ők képzelik el.
De soha ne lépj ki, a sorba ne állj be mások után, ameddig élsz,
Soha ne szégyelld, ha másképp élsz,
Amíg érzed, hogy úgy többet érsz.
Soha ne szégyelld, légy önmagad
Ne félj, álmaid, nem kell, hogy megtagadd,
És hogyha rosszul döntöttél, mondd, hogy tévedtél,
S kezd újra el, úgy hogy magadban hiszel.
Álmunkban mindig Kishercegek vagyunk,
És amikor ébredünk, mindig visszaváltozunk.
Ha nincs többé senki, akit megszelídíthetnél,
Ne hidd, hogy úgy van jól, csak azért, mert felnőttél!"
2009. július 9., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése