Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban.
Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.
Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.
Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.
A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.
A pillangó könnyen kijutott.
De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.
A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.
Semmi nem történt!
A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte.
Soha nem volt képes repülni.
Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben.
Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket.
Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk.
Nem fogunk tudni repülni.

Kértem Erőt... és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam... De mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.

/Ismeretlen szerző/