Néhány ötlet mára:
Tanulj, mintha örökké élnél!
Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre!
Szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás!
Táncolj úgy, mintha senki se látna!

Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:

* Sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
* Sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!
* Sorolj fel 10 Nobel-díjast!
* Sorold fel 5 Oscar díjas színészt!

Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira.
A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket elfelejtjük.


Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:

* Sorolj fel 3 jó tanárt!- aki segített neked azzá válni, aki lettél
* Sorolj fel 3 barátot!- aki a nehéz időkben melletted állt
* Mondj olyan embert!- aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy
* Sorolj fel 5 embert!- akikkel szívesen töltöd az idődet


Hogy megy? Jobban?


Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben.

Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz tőle? Ki vagy te?

Jó néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult...mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon.

A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.


EGY GYERTYA SEM VESZÍT SEMMIT A LÁNGJÁBÓL, HA MEGGYÚJTUNK EGY MÁSIKAT.
Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk, és közben elfelejtjük, miért is csináljuk... (Na jó, nem mindenki!)